A Dél-afrikai Köztársaság a kontinens déli szegletében található. Északon Botswana és Zimbabwe, északnyugaton Namíbia, északkeleten Mozambik határolják, nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán mossa partjait. Két önálló királyság található az ország területén belül: Lesotho és Szváziföld. Afrika egyik legfejlettebb állama. Fővárosa: Pretoria.
Domborzat
Partvonala majdnem 3000 km hosszú és rendkívül szabályos, csak a déli szakasza tagolt, ahol az Agulhas (Tű)-fok, a kontinens legdélebbi pontja található.
Felszíne két alapvető területi egységre osztható:
belső fennsík
a fennsík és a partvonal között húzódó terület
A talált leletek alapján a Dél-afrikai Köztársaság területén kb. negyedmilliárd évvel ezelőtt már ősállatok éltek.
Legmagasabb pont: Nyeshuti 3408 m
Legalacsonyabb pont: tengerszint
Itt található a világ második legnagyobb vízesése, a Tugela (948 m)
/Tugela/
Története
Kb. 20 000 – 40 000 évvel ezelőtt a Dél-afrikai Köztársaság területén khoikhoi és szan törzsek, éltek kis csoportokban, amelyek tagjai kezdetleges szerszámokat használva vadásztak, halásztak. Ezekből a csoportokból alakultak ki a busmanok, akiknek a mai napig élnek leszármazottaik a Kalahári-medencében.
A terület első felfedezői a portugálok voltak:
1487-ben Bartolomeu Diaz elérte a Jóreménység-fokát, majd
1498-ban Vasco da Gama Afrika megkerülésével eljutott Indiába.
1652-ben alapították a hollandok Fokvárost kereskedőtelepként, amelyet 1814-ben Anglia vásárolt meg. Ekkor alakult az első jelentős angol kolónia Port Elizabeth.
1910-ben Fokföld, Transvaal, Oranje és Natal – brit domíniumként – megalapította a Dél-afrikai Uniót, amelynek első miniszterelnöke Luis Botha tábornok volt. A Dél-afrikai Unió 1926-tól a Brit Nemzetközösség tagja volt. 1961-ben kikiáltották az ország függetlenségét, kiléptek a Brit Nemzetközösségből, megszűnt a Dél-afrikai Unió és megszületett a Dél-afrikai Köztársaság.
Az országban az élet minden területén – gazdaságban, politikában, kultúrában – az apartheid, azaz a faji megkülönböztetés érvényesült. Minden terület a fehérek kezében összpontosult. Új törvényeket hoztak a 40-es évektől, amelyek a feketéket háttérbe szorították. Ez a rendszer azonban az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon. 1994. május 10-én Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Az országban sok száz nyelvet ill. nyelvjárást beszélnek. A főbb nyelvek: angol afrikánsz, isiZulu (30,1%), Siswati (3,4), isiNdebele (2%), sesotho (10%), északi-szotó, Xitsonga (5,6%), setswana (10,3%), sepedi (11,9%), tshivenda (2,9%) és isiXhosa (22,3%).
A fehérek 59,1%-a afrikaans, 39,3%-a angol, 0,1%-a xhosa anyanyelvű. 1,1% valamilyen nem-hivatalos nyelvet beszél.
Az 1994-es rendszerváltás után több mint 1 millió fehér hagyta el Dél-Afrikát, főleg a növekvő bűnözés, és a "fordított rasszizmus" miatt.
2003-as adatok szerint a lakosság 21,5%-a (5,3 millió ember) HIV-fertőzött.
A lakosság összetétele a 2001-es cenzus szerint:
afrikai/fekete 79%
fehér 9,6%
egyéb 8,9%
indiai/ázsiai 2,5%
A népesség fele városlakó.
Dél-Afrikában 11 hivatalos nyelvet használnak, ezek: angol, afrikaans, zulu, xhosa, swazi, ndebele, dél-sotho-i, észak-sotho-i, tsonga (vagy shangaan), tswana és a venda.
Írásrendszer : latin
Gazdaság
A Föld ásványkincsekben leggazdagabb országai közé tartozik. Afrika gazdaságilag legfejlettebb, legiparosodottabb állama. A világ aranytermelésének több mint 45%-át adja, valamint nagy mennyiségű uránt, gyémántot, platinát, vasat, vanádiumot, mangánt, krómot, rezet, azbesztet és kőszenet, grafitot, nióbiumot és kolumbit bányásznak itt.
A gyémántnak mindkét fajtáját bányásszák, az ipari és az ékszergyémántot is.
Kőolajban és földgázban szegény ország, ezért behozatalra szorul. Fontos ipari városok: Fokváros, Johannesburg és Richardsbay.