Kína nem tartozik a leghigiénikusabb országok közé. Bár a főváros és a nagyobb városok igen szépen karbantartottak, a vidékiek még mindig hihetetlenül mocskosak és büdösek. A környezetszennyezés is igen nagy, így a levegő sem túl friss.
A köpködés a kínaiak kedvenc szokása. Nem az amolyan kidobjuk a szánkon, hanem a jól előkészített, hörgetve visszaszívott, és jól összegyűjtött, már-már agyból jövő, figyelemfelkeltő köpet, melyet vagy elénk, vagy mögénk köpnek, szerencsétlen esetben ránk. Bár zsebkendőt már majdnem mindenhol lehet kapni, csak kevesen használják. Az orosz zsebkendő (azaz orrunk tartalmának az utcára való ürítése) még mindig sokkal népszerűbb. Ezen a téren is érdekes megfigyelni a generációk közötti különbségeket. A középkorúak nem mindegyike köpköd a betonra, van, aki már zsebkendőbe, a fiatalabbak nagy része, legalábbis a városokban már nem köpköd.
Nagyon kevés szemetes tartály van Kínában. A legtöbben azt mondják, hogy azért, mert így, az utcaseprők alkalmazásával küzdenek a munkanélküliség ellen. A valódi okot azonban még ma sem tudjuk. Az igaz, hogy nagyon sok ember takarítja az utcákat, de a szemetes tartályok nem vennék el az utcasöprők munkáját. Sokszor több száz métert kell a fővárosban is sétálni, hogy a jégkrém papírját ki tudjuk dobni. Így a legtöbb ember nem is próbálkozik szemetesbe dobni a hulladékot. Nagyon sok érdekes módszert láttam már arra, hogyan lehet feltűnés nélkül eldobni a szemetet. A kínaiak mesterei ennek. Legyen város vagy falu estére mindenhol, minden megtelik szeméttel.
A kínai WC-k nagy része pottyantós WC, melynek több variációját is láttam már. A legalapvetőbb az egy vájat a földben, mely lejt és a vájat felett végezhetjük dolgunkat, közben a mellettünk lévő dolgait bámulva. Vidéken nagyon kevés helyen találhatunk ülőkés WC-t, de azért előfordul, főleg az elegánsabb hotelekben. Pekingben majdnem minden nyugati gyorsétkezdében megtalálható a nyugati ülőkés WC. A WC-ben a WC papírt nem érdemes a kagylóba dobni, mert legtöbbször a víznyomás olyan alacsony, hogy eltömődik az egész, és bajban leszünk.