Franciaország

Franciaország, hivatalosan a Francia Köztársaság (franciául la France vagy République française) független ország. Központi területe Nyugat-Európában helyezkedik el, de világszerte rendelkezik megyékkel és területekkel. A központi rész a Földközi-tengertől a La Manche-csatornáig és az Északi-tengerig, valamint a Rajnától az Atlanti-óceánig terjed. Ezt a territóriumot hatszögletű alakja végett a franciák gyakran emlegetik l'Hexagone (magyarul a hatszög) néven.

Szomszédai Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Tengerentúli függőségein keresztül határos Brazíliával, Surinammal és a Holland Antillákkal. Franciaországot és Nagy-Britanniát a La Manche-csatorna alatt futó Csalagút köti össze.

Franciaország egységes elnöki köztársaság. Legfőbb eszméi a Emberi és polgári jogok nyilatkozatában vannak összefoglalva. A 18. és 19. században az ország a kor egyik legnagyobb gyarmattartó birodalma, hatalmas területekkel Afrikában és Délkelet-Ázsiában és számos szigettel a Csendes-óceánban. Franciaország fejlett állam, amely a forrástól függően a világ ötödik vagy hatodik legnagyobb gazdaságával rendelkezik. Évi 79 millió turista látogatja, ezzel a legkeresettebb ország a világon.

A nemzetközi politikában jelentős szerepet vállal. Alapító tagja az Európai Uniónak és az ENSZ-nek és Biztonsági Tanácsának, tagja a Frankofóniának, a G8-nak, az OECD-nek és a NATO-nak. Franciaország 1966-ban kilépett a NATO kötelékéből. Mostanában akarnak újra belépni azaz vissza. Franciaország nukleáris fegyverekkel is rendelkezik.

 Louvre múzeum:

1204-ben II. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. A Capetingek korában királyi vadászház és vár volt. 1364 és 1380 között V. Károly gót stílusban átépíttette. I. Ferenc és II. Henrik pedig Pierre Lescot által gyönyörű reneszánsz királyi várat emeltetett belőle. Medici Katalin székhelyéül választotta és kibővítette, IV. Henrik pedig közbeeső épületekkel, a Tuileriákkal is összekötötte. Ez a régi Louvre, melyhez XIV. Lajos az új Louvre-t csatolta, úgy hogy az épület négy szárnya a palota udvarát négyzet alakban zárja be.

Midőn a királyok a versailles-i kastélyba költöztek, a Louvre-ban a király hivatalnokai, majd tudósok és művészek laktak. I. Napóleon 1805-ben megbízta Pierre Percier és Pierre Francois Léonard Fontaine építészeket, hogy a Louvre-t kijavítsák és kiépítsék; a restaurációt Lajos Fülöp („Louis-Philippe”) korában azonban elhanyagolták és csak III. Napóleon (1852) fogott hozzá az újraépítéshez, mellyel Visconti és Leufel építészek el is készültek, úgyhogy a Louvre és a Tuileriák egy óriási palotává tömörültek, melyben az udvartartás, a minisztériumok, a múzeum, a képtár, kertek, katonai dísztér, lovaglóiskola is elfértek. Most már a Tuileriák leégetése (1871) óta a pénzügyminisztériumon kívül csak a múzeum van a Louvre-ban.

A Louvre udvarán lévő üvegpiramis, acélból, alumíniumból és üvegből készült.

Méretei:

• 21,65 m magas,
• 35,40 m oldalhosszúság,
• 666 üveglapból áll.

  

Ez utóbbi adat cáfolata:
„1983-ban az akkori francia elnök, François Mitterand felkérte Ieoh Ming Pei, a neves kínai születésű amerikai építész tervezőirodáját a Louvre kibővítésére, modernizálására. Pei megtervezte az egyiptomi piramisokat idéző, acélból és üvegből alkotott modern építményt, amely ma is megosztja a párizsiakat. 1989-ben adták át a Louvre piramisát, melynek magassága 21 méter, oldalhosszúsága 35 méter, üvegtábláinak száma pedig vitatott.

Dan Brown A da-Vinci kód című sikerkönyve részben a Louvre-ban játszódik. A könyvben szerepel egy mondat, amely a piramis üvegtábláira vonatkozik. A piramist, Mitterrand elnök kifejezett kívánságára, pontosan 666 üvegtáblából építették — különös kívánság, amelyet széltében-hosszában tárgyaltak az összeesküvés-elméletek kedvelői, arra hivatkozva, hogy a 666 a Sátán száma.

Még a piramis elkészülte előtt, a ’80-as években kapott szárnyra az a városi legenda, hogy az építmény pontosan 666 üveglapból áll, főleg a modern, hideg acél-üveg monstrum ellenzői terjesztették előszeretettel az alkotás infernális voltát alátámasztó információt.

Bretagne:

A régió fő vonzereje hosszú, csipkézett tengerpartjában rejlik, így Bretagne akár egy tengerparti nyaralás ideális úti célja is lehet. A déli területeken szép folyóvölgyeket, erdős területeket találunk, kiváló terepet az erdei mítoszok felfedezésére (Paimpont faluját sokan hozzák összefüggésbe Artúr király legendáival).

Bretagne 1532-ben veszítette el a függetlenségét. Ma a nyelvet 240 000 fő beszéli (1997) három megyében: Finistčre, Côtes d'Armor, Morbihan, mindenütt 30% alatt, a beszélők 65%-a nyugdíjas, 9%-a rendelkezik felsőfokú, 11%-a középfokú végzettséggel (1997), 50 000-nél nagyobb településen lakik a beszélők 8,5%-a. (A bretonok nyelvismerethez nem kötött száma 450 000 fő 2005-ben) A Diwan mozgalom követelése, amely a baszk Ikastoles mozgalom nyomdokain született, a kizárólagos breton oktatás óvodától érettségiig (a francia oktatását idegen nyelvként képzelik). A tíz breton folyóirat néhány száz előfizetővel bír, napilap nincs. Gondot okoz a négy elkülönülő tájnyelv (cornouailles, léonais, tréjorrois, vannelois), melyek nem képeznek irodalmi standard-et, néhány regionális rádióadó működik, szövetségük az ORLAB. A kulturális szervezeteket a „Kendalc'h” szövetség fogja egybe.

A breton színházi kultúra születésekor sokkal inkább francia, mint kelta hatásjegyeket hordozott, a középkori ír szerzetesi kultúra, melyből a breton is táplálkozott, gyanakvással tekintett a színház műfajára. A XIV. században tűnik fel Bretagne-ban az első írott kelta színházi emlék (Ordinalia), ill. ezzel egyidejűleg egy komikus töredék. Az ezt követő időkből egy sor egyházi indíttatású verses mű maradt fenn, melyek főleg helyi szentek életét dolgozzák fel. A világi színdarabok a XVIII. században tűnnek fel, helyüket hamar a francia nyelvű darabok foglalják el. A breton nyelv soha nem tudott színpadi nyelvként igazán lábra kapni, ez nem meglepő ismerve a forradalom utáni mindenkori francia állam kisebbségpolitikáját. A breton drámairodalom talán egyetlen klasszikusa a különben nem is breton származású Tangi (Tanguy) Malmanche. Főműve a „Gurvan ar Marc`heg etrańjour” (Gurvan, az idegen lovag) (1923). Bretagne-ban ma négy állami színház (centre dramatique national és scčne national) mellett 37 más pl. városi (municipal) színház létezik, természetesen ezek többsége csak többfunkciós színházterem. Ezek közül három breton színház nyert szakmai elismertséget. Ezek: Ar Vro Bagan (Plouguerieau), a Penn ar Bed (Brest) és a Gaďa (Concarneau). Fesztiváljuk a C'hoariva e Kerne (Festival du Théâtre en breton) A breton nyelvű színházak Concarneau-ban valamint a környező Elliant-ban és St. Yvi-ben (Bretagne) 2oo2 óta évente fesztivált rendeznek, melynek moderátora a „Brest-vidéki breton nyelv és kultúra háza”. („Maison de la langue bretonne et de la culture en pays de Brest”), szervezője a „Tud Bro Konk” szövetség („Fédération des associations culturelles bretonnes”)