A Kenyai Köztársaság egy Kelet-Afrikában, az Egyenlítő mentén fekvő ország. Északról Etiópia, északnyugatról Szudán keletről Szomália, délről Tanzánia, nyugatról Uganda és délkeletről az Indiai-óceán határolja.
A szuahéli, egy bantu nyelv sok arab, perzsa, egyéb közép-keleti és dél-ázsiai eredetű szóval, a kereskedelem közvetítő nyelvévé vált különböző népek közöt
Az első megválasztott feketék a Törvényhozó Tanácsban 1957-ben foglaltak helyet. Bár a britek remélték, hogy mérsékeltebbek lesznek, mint afrikai riválisaik, a Jomo Kenyatta által vezetett Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) által alakított kormány röviddel később, 1963 december 12-én kikiáltotta a függetlenséget.
1964-ben Kenyatta lett Kenya első elnöke. Kenyatta meghalt 1978-ban és Daniel arap Moi lett az elnök. Az egypárti alkotmánynak megfelelően Daniel Arap Moi egyetlen induló volt 1979-ben, az 1983-as előrehozott választáson és 1988-ban. Az 1988-as választásokon vezették be a mlolongo rendszert, amikor a választók titkos körülmények között sorbaállítják az általuk kedvelt jelölteket. Ezt követte a távolról sem demokratikus rezsim hanyatlása. Széleskörű agitáció kezdődött alkotmányos reformért. A következő években több ponton megváltoztatták az alkotmányt. Megszűnt az egypártrendszer. Demokratikus többpárti választásokon 1992-ben és 1997-ben újraválasztották Daniel arap Moit. 2002-ben az alkotmány szerint Moi már nem indulhatott, és az ellenzéki koalíció (Nemzeti Szivárványkoalíció - NARC) jelöltje lett az elnök. Ez a választás, amit helyi és nemzetközi megfigyelők szabadnak és tisztességesnek minősítettek - fordulópont Kenya demokratikus fejlődésében. Kenya Afrika politikailag legstabilabb országai közé tartozik.
A 2008-as elnökválasztás után etnikai összecsapások robbantak ki Kenyában, számos halott és sebesült volt, nagy anyagi károk keletkeztek. De a kenyai politikai rendszer végső soron alkalmasnak bizonyult a helyzet kezelésére.
Kenya államformája alapján köztársaság, elnöki rendszerűképviseleti demokráciatöbbpártrendszerrel, amelyben az elnökállamfő és egyben kormányfő is. A végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, a törvényhozó funkciók a kormányhoz, illetve a Nemzetgyűléshez kapcsolódnak. Az igazságszolgáltatás a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ágaktól független.
A függetlenség elnyerése óta egészen a 2007-2008 fordulóján kirobbant zavargásokig szomszédaihoz mérten Kenya nagy politikai stabilitást mutatott fel. 1997 őszén többpárti kezdeményezés alapján a gyarmati időszakból örökölt, a vélemény- és gyülekezési szabadságot korlátozó elnyomó jogszabályok egy részét megszüntették. Ez nagyobb szabadságot adott a kenyaiaknak és hihető eredményű nemzetgyűlési választásokat tettek lehetővé 1997-ben.
2002 decemberében ismét demokratikus választást tartottak, amely ellen a nemzetközi megfigyelők nem emeltek kifogást. Az országot a függetlenség elnyerése óta kormányzó Kenyai Afrikai Unió (KANU) békésen átadta a hatalmat a Nemzeti Szivárvány Koalíció pártszövetségnek (Narc). Mwai Kibaki elnöksége idején tovább szélesítették a szabadságjogokat. 2005 novemberében azonban a Kibaki-adminisztráció nagy vereséget szenvedett az elnök és a nemzetgyűlés által is támogatott alkotmánytervezetről szóló népszavazáson, amelyen a résztvevők 58%-a elutasította az alaptörvénytervezetet. Kibaki elbocsátotta teljes kormányát.
A következő általános választást 2007. december 27-én tartották. A Nemzeti Egység Pártja Kibaki újraválasztásáért szállt síkra. A fő ellenzéki párt, a Narancs Demokratikus MozgalomRaila Odingát jelölte elnöknek, de egy pártszakadás miatt sorsdöntő szavazatokat vesztett, mivel a szakadár Narancs Demokratikus Mozgalom-Kenya jelöltje, Kalonzo Musyoka mintegy nyolc százalékos támogatottságra tett szert. Amikor a Kenyai Választási Bizottság hozzákezdett a szavazatok megszámlálásához, először Odinga látszott mérsékelten, majd jelentősen vezetni, ahogy azonban folytatódott a számlálás, Kibaki először behozta a hátrányt, majd ő tett szert jelentős előnyre. Emiatt zavargások törtek ki. Odinga "a nép elnökének" nevezte magát, a szavazatok újraszámlálását és Kibaki lemondását követelte.